Zöldgazdaság a válságok korában – merre tart a világ és mit jelent mindez Magyarország számára?
Beszámoló az Ecomondo 2026 keretében megrendezett Stati Generali della Green Economy konferencia legfontosabb megállapításairól
A zöldgazdaság mára jóval több lett, mint környezetvédelmi vagy klímavédelmi törekvés: a gazdasági versenyképesség, az energiabiztonság és a nemzetközi politikai erőviszonyok egyik meghatározó tényezőjévé vált. Ez volt a legfontosabb üzenete a 2026. november 3-4-én Riminiben megrendezett Stati Generali della Green Economy konferenciának, amelynek központi témája a zöldgazdaság szerepe volt a válságokkal terhelt világban. Edo Ronchi, a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány elnöke bevezető előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy az ökológiai átállás nem pusztán környezetvédelmi kötelezettség, hanem a társadalmi és gazdasági stabilitás hosszú távú feltétele. A klímaváltozás, az energiaellátás bizonytalansága, a nyersanyaghiány és a geopolitikai konfliktusok ugyanis egymást erősítő folyamatok. A konferencia egyik alapvető megállapítása, hogy Európa jövőbeni versenyképessége nagymértékben attól függ, képes-e a környezeti kihívásokat technológiai és gazdasági megújulássá alakítani.

Az energiafüggetlenség kérdése különösen hangsúlyosan jelent meg a tanácskozáson. Az európai gazdaság jelentős mértékben támaszkodik importált kőolajra és földgázra, így a nemzetközi konfliktusok és az energiapiaci ármozgások közvetlenül befolyásolják az ipari termelést, a vállalkozások költségeit és a háztartások kiadásait. Ezzel párhuzamosan a megújuló energiaforrások globális térnyerése látványosan felgyorsult: 2015 és 2025 között a világ megújuló alapú villamosenergia-termelése 5640 TWh-ról 10 912 TWh-ra emelkedett, részaránya pedig 23,5 százalékról 34,1 százalékra nőtt. Az elektromos autók globális piaci részesedése ugyancsak jelentősen bővült, a 2020-as 5 százalékról 2025-re 25 százalékra emelkedett. Ezek a folyamatok azt mutatják, hogy az energetikai és közlekedési átállás már nem távoli jövőkép, hanem zajló gazdasági átalakulás. Magyarország számára ebből az következik, hogy a hazai energiatermelés, az energiatárolás, a hálózatfejlesztés és az energiahatékonyság együttes fejlesztése stratégiai jelentőségű.
A geopolitikai verseny egyik központi területe a kritikus nyersanyagokhoz való hozzáférés. A napelemek, akkumulátorok, elektromos járművek és más korszerű technológiák előállítása olyan alapanyagokat igényel, amelyek kitermelése és feldolgozása néhány országban koncentrálódik. Külön kiemelendő Kína meghatározó szerepe, amely számos zöldtechnológiai értékláncban jelentős ipari és technológiai pozíciókat épített ki. Junming Zhu, a Tsinghua Egyetem professzora Kína zöldgazdasági fejlődését és annak gazdaságpolitikai összefüggéseit mutatta be. A kínai modell egyik fontos sajátossága, hogy a klímavédelmi célokat iparfejlesztéssel, technológiai innovációval és exportstratégiával kapcsolja össze. Raimondo Orsini geopolitikai elemzése pedig arra világít rá, hogy a zöld átállás egyben nemzetközi gazdasági és hatalmi verseny is. Európa számára ezért nem elegendő a technológiák importja: erősítenie kell saját ipari kapacitásait, az újrahasznosítást és az alapanyag-ellátás biztonságát. Magyarország esetében ez különösen fontos az akkumulátoripari beruházások és az elektromos járműgyártás jövője szempontjából.
Az Európai Unió helyzete egyszerre mutat jelentős előrelépéseket és komoly kihívásokat. A konferencia európai ország-összehasonlítása szerint a kontinens gazdasági és energetikai átalakulása előrehaladott, ugyanakkor a fosszilis energiahordozóktól való függőség, az ipari versenyképesség és a kritikus nyersanyagok biztosítása továbbra is stratégiai kérdés. Az olaszországi helyzetet bemutató Edo Ronchi-jelentés különösen szemléletes példát ad: Olaszországban 2025-ben a villamosenergia-termelés 47 százaléka származott megújuló forrásokból, miközben a 2030-as cél 70 százalék. A cél eléréséhez jelentősen gyorsítani kell a beruházásokat, hiszen a 2024-ben telepített 7,2 GW új megújuló kapacitás helyett évente 10 GW-ra lenne szükség. Ez jól mutatja, hogy a zöld átállás nemcsak technológiai, hanem beruházási és infrastruktúra-fejlesztési feladat is. Magyarország számára az európai tapasztalatok azt üzenik, hogy a megújuló energiaforrások terjedése mellett a villamosenergia-hálózat fejlesztése, a tárolási kapacitások növelése és a szabályozási környezet kiszámíthatósága is nélkülözhetetlen.
A körforgásos gazdaság a konferencia másik meghatározó témája volt. A hagyományos gazdasági modellben a nyersanyagokat kitermelik, feldolgozzák, felhasználják, majd a keletkező hulladék jelentős része végleg kikerül a gazdasági körforgásból. A körforgásos modell ezzel szemben arra törekszik, hogy az anyagok minél hosszabb ideig gazdasági értéket képviseljenek, és a hulladék újra felhasználható erőforrássá váljon. Catia Bastioli, a Novamont vezérigazgatója a biológiai alapú gazdaság, a megújuló nyersanyagok és az innovatív anyagtechnológiák jelentőségét hangsúlyozta. Luca Dal Fabbro, az Iren elnöke pedig az energetikai és hulladékgazdálkodási rendszerek összekapcsolásának lehetőségeit mutatta be. Az olasz adatok különösen figyelemre méltók: 2024-ben az anyagok körforgásos felhasználási aránya 21,6 százalék volt, szemben az Európai Unió 12,2 százalékos átlagával. Ez azt jelzi, hogy a körforgásos gazdaság nem csupán környezetvédelmi szempontból fontos, hanem a nyersanyagimport-függőség mérséklésében és az ipari versenyképesség javításában is jelentős szerepet játszhat. Magyarország számára a hulladékfeldolgozás, az ipari melléktermékek újrahasznosítása és a másodlagos nyersanyagok előállítása komoly gazdasági lehetőséget jelenthet.
A klímaváltozás gazdasági következményei egyre közvetlenebbül érintik a mezőgazdaságot, a vízgazdálkodást és a települési infrastruktúrát. Edo Ronchi jelentése szerint Olaszországban a vízkészletek elérhetősége a 20. század elejéhez képest mintegy 20 százalékkal csökkent, a vízhálózati veszteség meghaladja a 40 százalékot, miközben a tisztított szennyvíz újrahasznosítása jelenleg mindössze 4 százalék. Ezek kifejezetten olaszországi adatok, de a mögöttük álló problémák Magyarországon is ismerősek: az aszályok, a szélsőséges csapadékeloszlás, a talajromlás és a vízvisszatartás hiánya egyre nagyobb kockázatot jelent. Fausto Jori, az EcorNaturaSì vezetője a fenntartható élelmiszer-termelés és a természetet támogató mezőgazdasági gyakorlatok fontosságát emelte ki. A jövő mezőgazdaságának nem kizárólag a termelési volumen növelésére kell törekednie, hanem a talaj termőképességének megőrzésére, a víz hatékony felhasználására és az ökológiai rendszerek ellenálló képességének erősítésére is. Magyarországon ezért a vízvisszatartás, az öntözés korszerűsítése és a talajmegújító gazdálkodás fejlesztése a vidék gazdasági jövőjének egyik kulcskérdése.
A konferencia nemzetközi kitekintése Afrikára is kitért. Alice Odingo, a Nairobi Egyetem professzora, a Global Environment Outlook 7 egyik koordináló szerzője az afrikai kontinens környezeti és gazdasági kihívásait mutatta be. Afrika jelentős természeti erőforrásokkal, ásványkincsekkel és megújulóenergia-potenciállal rendelkezik, ugyanakkor a klímaváltozás, az elsivatagosodás, az erdőirtás, az infrastruktúra hiánya és a beruházások finanszírozásának nehézségei komoly akadályokat jelentenek. A kontinens fejlődése ugyanakkor fontos lehetőséget kínál a megújuló energia, a decentralizált energiatermelés, a fenntartható mezőgazdaság és a körforgásos ipari megoldások számára. A konferencia ország-összehasonlító anyagai Európa, Kína, az Egyesült Államok és Afrika eltérő gazdasági és energetikai helyzetét is bemutatták. Ezek alapján világosan látszik, hogy a zöld átállásnak nincs minden országra egyformán alkalmazható modellje: a gazdasági szerkezet, a természeti adottságok és a technológiai fejlettség egyaránt meghatározzák a lehetőségeket.
A tanácskozás külön figyelmet szentelt a mesterséges intelligencia és a digitalizáció szerepének is. Az új technológiák hozzájárulhatnak az energetikai rendszerek hatékonyabb működtetéséhez, az intelligens villamosenergia-hálózatok kialakításához, az energiafogyasztás optimalizálásához, a közlekedés fejlesztéséhez és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodáshoz. A mesterséges intelligencia segítségével pontosabban előre jelezhetők az energiaigények, hatékonyabban szabályozhatók a megújuló energiaforrások és javítható az ipari folyamatok erőforrás-felhasználása. Ugyanakkor a konferencia az árnyoldalakra is felhívta a figyelmet: az adatközpontok növekvő energia- és vízigénye, valamint a technológiai erőforrások koncentrációja új fenntarthatósági és gazdasági kockázatokat teremt. A digitális átállás tehát önmagában nem garantálja a környezeti terhelés csökkenését; ehhez tudatos energia- és erőforrás-gazdálkodásra is szükség van.
A konferencia legfontosabb üzenete az, hogy a zöldgazdaságra nem költségként vagy kizárólag uniós elvárásként, hanem hosszú távú gazdaságfejlesztési lehetőségként érdemes tekinteni. Magyarország számára különösen fontos feladat az energiaimport-függőség mérséklése, a megújuló energiaforrásokhoz kapcsolódó infrastruktúra fejlesztése, az energiatárolás megoldása, valamint az ipari újrahasznosítás erősítése. Ugyanilyen jelentőségű a vízgazdálkodás korszerűsítése és a mezőgazdaság alkalmazkodóképességének javítása. Az akkumulátoripar és az elektromos járműgyártás fejlesztése önmagában még nem jelent teljes zöldgazdasági stratégiát: szükség van a teljes értéklánc környezeti hatásainak kezelésére, az alapanyagok felelős felhasználására és az újrahasznosítás feltételeinek megteremtésére is. A Riminiben bemutatott példák alapján a következő évek gazdasági nyertesei azok az országok lehetnek, amelyek képesek összehangolni az energetikai biztonságot, az ipari innovációt, a környezetvédelmet és a technológiai fejlődést. A zöld átállás tehát nem a gazdasági fejlődés alternatívája, hanem egyre inkább annak egyik meghatározó feltétele.






